Ránézve a nyers adatokra, elég világosan látszik, hogy az Android-forradalom akkor váltott élesbe, amikor két éve (úristen: MÁR két éve) kijött a Samsung az első Galaxy S készülékkel. A jó előre közzétett specifikáció alaposan felborzolta a várakozásokat, a megjelent készülék pedig egyáltalán nem okozott csalódást: az akkor már harmadik generációs iPhone-nal teljesen összemérhető darabot kaptunk. A félidőben megjelent, jóval izmosabb és minden problémát korrigáló Galaxy SII a hype-zászlóshajó státuszt lehozta a mindennapokba, és egy sztenderd, nagyon sokak által használt készülék lett, most pedig itt a kezünkben a harmadik, a Galaxy SIII (köszönet, Samsung, a gyors kiszolgálásért), és megint alaposan leesett az állunk.
Pedig ennek a csúcstechnikának a paraméterein is nevetni fogunk két év múlva - haha, mi az, hogy négymagos, másfél gigahertzes processzor, már minden gyereknek 32 mag van a zsebében! Most azonban éljünk kicsit a mának, és örüljünk: a felinstallált 4.0.4-es Android és a világ összes alkalmazása vidáman lubickol ezen az erőgépen. A proci egyszerűen kifáraszthatatlan, minden azonnal történik, sőt, néha azt érezzük, hogy a telefon előre gondolkodik, és mire megérintjük a képernyőt, már végre is hajtotta a parancsot. A szubjektív teljesítményérzet akkora, hogy nem is illik számítógépekkel összehasonlítani, mert azok maradnak szégyenben: Macek, Windowsok maximum egészen friss, gyári állapotban, installált programok nélkül hozzák ezt a sebességérzést.
Hogy ennyire jól érezzük magunkat, ahhoz persze a kijelző is hozzájárul - nyilván nem teljesen észrevétlenül. A 4,8 collos, 720 x 1280 képpont felbontású szuperamoled számítógép részletességű látványt nyújt már a matematika szabályai szerint is; mivel azonban ez a technológia egy picit fejlettebb, mint ami a monitorunkban van, a szubjektív érzet ismét csak jobb. Élesebb a kép, élénkebbek a színek.
A készülék méretét nyilván ez az óriásképernyő határozza meg, az új Galaxy bizony egy igen nagy telefon lett, de még így is bőven belefér bármilyen zsebbe. Ha igazak a pletykák, hamarosan az iPhone is majdnem ekkora lesz, úgyhogy hamarosan mindenki hozzászokik majd ehhez a kiterjedéshez, hiszen ha a két vezető gyártó erre megy, akkor mindenki más követi majd őket.
Nagyon azért ne bánkódjunk emiatt, a képernyő méretével négyzetesen nő a használhatóság is, böngészésnél, levelezésnél, játékoknál sokkal kevesebbet fogunk bosszankodni melléütések miatt. Az ügyes mérnökök pedig cserébe elintézik, hogy a telefonok nemcsak nagyobbak, hanem könnyebbek is lesznek...
A memóriaméretek úgy néznek ki az SIII esetében, hogy az operációs rendszer egy gigabájton garázdálkodik - úgy tűnik, ebből nem kell több, soha nem éreztünk memóriahiányt az egyhetes használat alatt, bár egyes országokba az SIII-at két gigával szállítják -, és 16, 32 vagy 64 gigás háttértár a gyári mennyiség, amit a már szokott módon, maximum 32 gigás SD kártyával nyomhatunk feljebb, ha sok zenét vagy filmet töltöttünk/konvertáltunk/loptunk.
Kameraügyben a szokásos duál megoldás - elöl-hátul, plusz vaku is van természetesen. A jobbiknak 3264 x 2448 képpont, vagyis nyolc megapixel a felbontása, és 1080-as videókat rögzít, de érdekes, hogy még a rosszabbik kamerával, elölről is tudunk 720-as videókat rögzíteni. Két megapixel az ő felbontása.
Sima SIM-kártyát ebbe a telefonba nem tudunk bedugni, a trendnek megfelelően már csak MicroSIM megy bele - a teszt során ilyet viszont egyáltalán nem használtunk. Ha más nem, az Index kísérlete mindenkit rádöbbentett arra, hogy - bocsánat, operátorok - a mai okostelefonok ragyogóan elvannak SIM-kártya nélkül is. A telefonáláshoz ott a Skype és a Viber, őket most már tömegesen installálják a júzerek, SMS-hez pedig szintén a Viber, a WhatsApp, vagy épp a Facebook chat és a hagyományos email tolja alánk az ingyenes megoldást - ingyen wifit pedig a városban most már szinte mindenhol találunk párszáz méteren belül. (No jó, az autóban telefonálás még mindig lehetetlen mobilelőfizetés nélkül.)
Az unortodox telefonadó bejelentése pedig az áttérési folyamatokat rendesen berobbantotta, az igen agresszív Viber-üzenetekből (miszerint újabb ismerős csatlakozott a hálózathoz) mostanában már zavaróan sok érkezik. Az új helyzethez valószínűleg a szolgáltatók is csatlakoznak, ősztől sejtésünk szerint meg fognak szaporodni a kizárólag különböző kiépítésű internetelérést kínáló adómentes díjcsomagok.
A telefon extrái között vannak egészen hagyományosak, például az FM-rádió, és vannak olyan up-to-date dolgok, mint a hangfelismerés és hangvezérlés, ami még az iPhone-on is újdonság. Ennek működéséről néhány nappal ezelőtt jó kis összehasonlító videót posztoltunk. Egészen űrkorszakbeli, eddig még nem létező feature viszont az eyetracker - az előlapi kamera óvatosan figyeli a szemünket, hogy olvasunk-e még, és ha igen, nem veszi addig elő a képernyővédőt, illetve le sem kapcsolja a világítást, mivel szükségünk van rá ugyebár.
A mobiltesztek fontos kelléke az akkumulátor teljesítőképességének a vizsgálata, amit a gyári adatokból gyakorlatilag lehetetlen megtippelni - ebben viszont semmi különöset nem észleltünk, a körülbelül egynapi, közepesen intenzív használatot az SIII aksija is hozni tudja.
A készülék ára sem pozitív, sem negatív értelemben nem okoz csalódást, a szolgáltatófüggetlen kiépítésben 200 ezer forint körüli összeg nagyjából a várható szint ma egy csúcstelefon esetében. Kinn vannak már a hűségakciók is, ezek közül a Telenor 19900 forintos akciója igényli a legkisebb első bfizetést, a többiek pedig valahol 40 ezer forint körülről indulnak - ezek már a könnyű szívvel kifizethető magasságok, és ne feledjük, hogy ilyenkor a telefon árának egy jó részét beszélgetésekkel, sms-ekkel fizetjük ki, amelyekért pedig amúgy is fizetnénk - feltéve, ha nem az ingyenes és adómentes alternatívákra rendezkedtünk be.
