Most megint valami olyasmi jön, amiből valószínűleg kimaradunk, legalábbis egyelőre. Egész egyszerűen azért, mert olyan részén élünk a világnak, ahol nem "adottak a feltételek". A blippar nevű alkalmazás (ingyenesen letölthető) egy augmented reality cucc és mivel a készítők megállapodtak a Cadbury-vel, ezért ha bizonyos fajta csokikat pakolunk a mobilunk kamerájának fókuszába, akkor vad játszadozásba kezdhetünk a virtuális világban (lásd a videót). A "Qwak Smack" című őrületen kívül vannak már más felhasználási területek de jellemzően egyik sem igazán elérhető hazánkban. Persze ha valaki nagyon akar, akkor talál olyan boltot, ahol lehet ilyesmiket venni (legrosszabb esetben lehet hozatni ismerőssel, vagy rendelni netről), de mégsem olyan egyszerű, mint amikor az ember lemegy a sarki közértbe. Talán hamarosan itthon is rákap valaki az ötletre (multik figyelem! :), vagy a másik megoldás, hogy a cég honlapján lehet termékeket ajánlani, bár kevésbé valószínű, hogy egy magyar termék fogja beindítani a képzeletüket.

Kisebb csúszás után (augusztusra ígérték) ma jelent meg a Marketen a Serious Sam: Kamikaze Attack!, vagyis a legendás PC-s játék androidos változata. A játék azonban némileg eltér a nagy elődtől, először is nem FPS, másodszor pedig nem Serious Samet alakítjuk, éppenséggel hogy őt kell, hogy üldözzük a jól ismert(?) Fejetlen Kamikaze szerepében és meg kell próbálnunk felrobbantani. Mindezt 40 pályán keresztül, 1 dolcsi fejében. Mit is fűzhetnénk még hozzá? aaaaaaaaAAAAAAaaaAaAAAAaaAAAAAaAAAAA!!!!

Mi is az a Phone Story? Nem a TeamLava sorozatának új darabja, de nem is a KairoSofté. Tulajdonképp nem is játék, de mégis - mindenesetre nem az Angry Birds-szel lesz egy lapon említve. Miután kellőképpen mellébeszélünk eddig, talán a tárgyra is térhetnénk végre. Mindenki tudja, hogy az okostelefonok tulajdonképpen luxuscikkek, amelyek nélkül is egész jól meglennénk, legalábbis valljuk be: nem létszükséglet, de persze így kényelmesebb. Talán azzal is sokan tisztában vannak, hogy ezek előállítása nem kis áldozatokat igényel, és itt nem csak a financiális oldalra gondolok. A cikk tárgyát képező app ennek "állít emléket", olyan módon, hogy botrányt kavar és felszínre hozza azokat a kis részleteket, amiről mindenki szeret(ne) elfeledkezni. A "játék" négy pályát tartalmaz: az elsőn gyermekek bányásszák egy kongói bányában az szórakoztató elektronikában gyakran használt coltant, a következőn munkások ugrálnak ki a gyár ablakából, a harmadikon egy boltos dobálja a végterméket a hype-tól begőzölt tömegnek, míg az utolsón egy elektronikus szemetet gyűjtő telepen járunk. Nagyjából jól le is fedi egy mai mobil életútját, ami valljuk be, nem is olyan hosszú. Noha az üzenet mindnyájunknak szól, a stuff legfőképp az Apple orra alá szeretne borsot törni - a második szint egyértelmű utalás a foxxcon-os öngyilkosságokra, míg a harmadikon egy Apple Store előtt történik a "csürhe" ellátása mobilokkal. Az "almás" cég nem is nagyon díjazta a dolgot, annak ellenére, hogy a program megjelent az App Store-ban, rövid úton letiltották azt (meg is indokolták, kissé visszatetsző módon, hogy erőszakot mutat be, pedig ez csak a valóság), és most már csak Androidon elérhető a Marketen. A készítő Molleindustriának nem ez az első botrányt kavaró próbálkozása, ők állnak a McDonald's: The Game és a Leaky World nevű cuccok mögött is, így a cégnek már van múltja a témában. A post természetesen nem Apple ellenes célzattal került ide, azt hiszem mindnyájunknak van min egy picit elgondolkodni ezek után (mindenesetre "érdekes", ahogy Steve Jobs cége lereagálta a dolgot).

Apple Bans Phone Story Game by Buzz60

Szűk sikátor, éjszaka, zombik lihegnek a nyakadban és nincs más nálad csak a kedvenc androidos telefonod. Mit tennél? Hamarosan kiderülhet, ugyanis igen érdekes ötlettel állt elő a londoni illetőségű Six to Start csapata. Egy olyan alkalmazást/ játékot fejlesztenek ugyanis, amelyet futás közben használhatunk majd, és amely egy elképzelt szituációba rak minket, ahol zombik lepték el a környéket. Egy interaktív történetbe kerülünk tehát, amiről folyamatosan kapjuk a tájékoztatást a mobilunkra kötött fülesen át, mint ahogy utasításokat is, hogy merre menjünk és milyen (képzeletbeli) tárgyakat, felszereléseket gyűjtsünk össze. A Zombies, Run! tehát elég izgalmas koncepció, de a kipróbálásra még 2012 májusáig várni kell, ugyanis a fejlesztés még javában zajlik. A készítők a Kickstarter nevű weboldalt használva próbálják összekalapozni az app fejlesztéséhez szükséges pénzt, és kedvező esetben már korábbi megjelenés is szóba jöhet.

Jelenleg is zajlik az 1997. óta évente kétszer is megrendezett Intel fejlesztői fórum (Intel Developer Forum), ezúttal éppen San Franciscóban, ahol sok más mellett egy ránk vonatkozó hír is elhangzott: a világelső processzorgyártó és a Google újabb együttműködésre adta a fejét. Az együttműködés tárgya az Android platformot és az Intel Atom processzorcsaládját érinti, miszerint a Google a jövőben megjelenő Android kiadásokat az Intel alacsony fogyasztású processzorcsaládjára is optimalizálja. Akár már jövőre ketyeghet Intel processzor a droidjainkban. Bár valószínűleg tíz felhasználóból hétnek tök mindegy, hogy mi van arra a csipre írva, amit soha életében nem fog látni, de egy ilyen nagy szereplő ilyen lépése mindenképpen felpezsdíti a mobilprocesszorok versenyét, ami számunkra örvendetes. Paul Otellini, Intel CEO előadásakor egy meglepetésvendéggel készült, ez nem volt más, mint Andy Rubin, az Android egyik apukája és vezető fejlesztője, erről a vendégszereplésről loptuk az alábbi videót:

Nincs is annál szomorúbb, mikor egy már folyamatban lévő fejlesztést lelőnek ilyen-olyan okok miatt - rengeteg munka megy ilyenkor kárba. Az ember azt hinné, hogy a mobilos fejlesztések olcsóbbak, itt nem fordulhat elő ilyen. Nos ez nem igaz, pláne nem a Gameloftnál, akik azért elég nagy költségvetésű projectekkel dolgoznak. A March of Heroes az első Unreal Engine 3-at használó játékuk lett volna, de tegnap a Facebook oldalukon jelentették be, hogy nem fogják kiadni a játékot. Okokról nem esik szó, de a találgatások szerint vagy a stuff minősége nem érte el a kívánt szintet, vagy esetleg az Unreal Engine-nel magával adódott valami gond. A kiadó nem zárkózott el az Epic játékmotorjának használatától, állítólag 2012-től láthatjuk majd az ezzel készült portékáikat, addig is viszont a Modern Combat 3-ra helyezik a hangsúlyt. A dolog azért is érthetetlen kissé, mert a nyár eleji E3-on már játszható formában mutatták be a játékot, az alábbi trailer is akkor lett kiadva.

Dicséretes, hogy vannak akik a régi klasszikus játékokat portolják Androidra, most például az R-Type jelent meg a Marketen a DotEmu gondozásában. A gond viszont leginkább az árképzéssel van - egy 24 éves címért, amit az ember már a legkülönfélébb platformokon végigjátszhat kicsit pofátlanság több mint 4 dollárnyi összeget elkérni, ráadásul úgy, hogy már ingyenes MAME-nk is van. Azért az Xperia Play tulajok ne csüggedjenek (meg persze más se), mert a játék az ő készülékükre van optimalizálva, továbbá az OpenFeint rendszere is támogatott.

Korábban pedzegettük a fanboyság témáját, lám-lám itt a remek példa, hogy mindez pozitív irányba is elsülhet. Egy lelkes Fallout rajongó, olyannyira odáig volt a kultikus videojáték sorozatért, hogy elkészítette az onnan jól ismert Pip-Boy nevű "elektronikus ketyere" működő változatát. S az androidos kapcsolat? A gép lelkét (a képernyőt és a processzort) egy HTC Desire HD képezi. A készítő legnagyobb bánata, hogy a cucc egy jelmez részeként készült el, ám a drótok és az alkatrészek annyi helyet foglalnak el, hogy a karját már nem tudja bedugni az erre fenntartott részre. Azért így is szép.

A minap kikerült IOS emulátoros post kapcsán özönlő mindenféle kommentek kapcsán elgondolkodik az ember - tényleg megéri ennyire elkötelezetten kiállni valami mellett vagy ellen? Főleg az utóbbi - ugyan mi vezérel valakit arra, hogy ha van egy termék vagy egy szolgáltatás, amivel alapjában véve elégedett és szereti - elmenjen a riválissal foglalkozó weboldalakra és ott kötözködjön. Mindennek két oldala van, vessünk egy pillantást a másik végletre is - van e létjogosultsága annak, hogy valaki olyannyira kimutassa brand szeretetét, hogy cég / termék logókat tetováltasson magára? Félreértés ne essék, nem maga a tetoválás kérdése érdekes, sőt mindenki azt csinál amit akar - szabad világban(?) élünk. De ugyanakkor mi lesz 5-10 év múlva, amikor lesz egy másik, esetleg még jobb cucc? Azt meg ne is említsük, hogy változik az ember az idők során....