Van egy visszatérő rémálmom: egy ismerősöm ismerősével ácsorgunk valahol a félhomályban, várunk valamire, egyszer csak kiböki, hogy telefonálnia kell, de az ő mobilja lemerült, hadd tegye át a SIM kártyáját az enyémbe, és akkor úgy. Sikertelenül próbálom megmagyarázni, hogy ebbe miért is ne vágjunk bele, mire az a vége, hogy jó, akkor majd én megcsinálom. Nekiállok feszegetni a hátlapot, már izzadok, mire lepattan, óriási a stressz, nehogy leessen valami alkatrész, mert aztán sosem találom meg. SIM ki, SIM be, sikeres telefonhívás, SIM ki, SIM be, megköszöni, ismerős ismerőse el. Egyedül maradok a telefonommal és a hátlappal, óvatosan próbálom visszapattintani, reccs, valamelyik nyomorék kis pöcök letörik, zaklatottan, levegő után kapkodva felriadok.
Szerencsére évek óta nem volt szükség a fentihez hasonló villám SIM-cserére, de utálom az ilyen kis pöcköket, és a kemény, kopogó, vékony műanyag alkatrészeket, mindig fosok, hogy letörnek, mint ahogy már volt is rá példa. Jelenleg még csak egy öreg Galaxy S-t hajtok, de mostantól erre a videóra fogok gondolni a levételnél, ilyen hátlapot kívánok minden mobiltulajdonosnak, mint a SGS2-nek van:
Bár mi nagyon szeretjük őket, attól még mostanság a HTC-re rendesen rájár a rúd: volt a múlt heti Gingerbread-baki, nemrég pornográfiát találtak egy Angliában értékesített vadonatúj készüléken, ezúttal viszont a ergonómiai szempontból kötöttek bele az HTC DROID Incredible 2 készülékbe:
Az okostelefon nem játékszer!
