Már több, mint negyven éve, hogy ember lépett a Holdra, ehhez képest nevetséges, hogy én csak emailezni, híreket olvasni, esetleg telefonálni akarok, de ha este, munka után elindulok a cukrászdába, félve kell a telefonra néznem, hogy vajon hazafelé képes lesz-e még ilyesmire a kütyüm. Az okostelefonokra jellemző nagy kijelző, állandó adatkapcsolat, és a tízéves asztali gépeket földbe döngölő processzorok működtetéséhez szükséges hordozható energia olyan nagy kihívást jelent, aminek a jelenleg elterjedt akkumulátorok már nem fognak megfelelni.
Az egyik lehetséges megoldást az atlantai Georgia Műszaki Egyetem Anyagtudományi Intézetének profeszora, Zhong Lin Wang öt évvel ezelőtti, az önmagukat energiával ellátó nanotechnológiai rendszerekről és a nanogenerátorokról írt tanulmánya nyújthatja. Wang olyan parányi cink-oxid szálakat, nanocsöveket vizsgált, amelyek piezoelelektromos tulajdonsággal rendelkeznek, vagyis ha egy ilyen szálat mechanikai feszültség (pl. húzás, nyomás, hajlítás) ér, belsejében elektromos feszültség ébred. Másképp fogalmazva: mozgás hatására a nanogenerátok feszültséget termelnek, tehát a mindennapi tevékenységünkből származó, amúgy kihasználatlanul elvesző mozgási energiánk átalakításával képesek lehetünk árammal ellátni a mobil eszközeinket.
Kutatásainak tárgya eredetileg a mikro- vagy nanométeres nagyságrendű rendszerekre vonatkozott, az akkor elért elektromos teljesítmény mikro-milliwattnyi volt csupán, így a kérdés az volt, hogy lehetne ezt a kis teljesítményt megsokszorozni. Nemrég, a tanulmánya után öt évvel Wang az Amerikai Vegyészek Társaságának találkozóján már képes volt nanogenerátor technológiával, lényegében a nanocsöveket egy lemezen egymásra rétegezve egy mini LCD panelt üzemeltetni és rádiójelet továbbítani. Wang professzor szerint már nagyon közel van ahhoz, hogy hogy akár egy egy mobiltelefon néhány tíz millivoltos szükségletét is ki tudja elégíteni, és akár 5 éven belül megjelenhetnek a nanogenerátorral hajtott kereskedelmi eszközök.