Most már előjövünk a sokkoló információtömeggel, ahogy azt megígértük nemrég: hetek óta teszteljük a Galaxy Tabot, és az összegyűlt tapasztalatokból most közreadunk egy nagy adagot, de marad még későbbre is - az eszköz, illetve inkább maga a táblagépjelenség elképesztő mélységeket rejt még, úgy tűnik.
A Samsung Galaxy Tabját értelemszerűen mindenki az iPadhez méri, hiszen az a készülék teremtette meg ezt a kategóriát, a nagyra nőtt mobiltelefonok világát. Nem szabad szem elől veszteni viszont, hogy az iPad, óriási sikere ellenére, tulajdonképpen egy nagy-nagy melléfogás: a marketingesek mobileszköznek pozicionálták, viszont a felmérések szerint a készüléket a vásárlók öt százaléka vitte ki valaha lakásából. A tízcollos készülék arra ugyanis teljesen alkalmatlan, túl nagy, hogy az ember magánál tartsa - otthoni, keveset fogyasztó, azonnal bekapcsolható böngészőeszköznek viszont sokkal inkább megfelelő, mint bármi más. A nappaliban, a dohányzóasztalon a helye, nem a járműveken, pláne nem zsebben.
Ezt a buktát próbálja meg felülírni a Galaxy Tab: ez ugyanis hétcollos készülék, ami azt jelenti, hogy bármilyen kabátzsebben simán elfér, így ősztől tavaszig nincs gondunk vele, ott van velünk bárhol, fájdalommentesen. Ezt a gyakorlat simán visszaigazolta, jómagunk sehova nem mentünk nélküle az utóbbi két hétben - kérdés, hogy mi lesz nyáron... azok a nadrágok, amelyeknek ekkora zsebe van, néhány éve már kimentek a divatból.
Tab mellett nincs szükségünk mobiltelefonra, ebben is übereli az iPadet, a belehelyezett normál méretű SIM kártyán nemcsak internetet ér el, hanem hangbeszélgetéseket és SMS-eket is kezel. Nem, nem kell fejhez emelni hozzá a féltéglát: csak letenni az asztalra, magától ugyanis csak kihangosítós módban tud beszélgetést performálni, a privacy-rajongóknak bluetoothos füldugóra lesz szükségük. Telefonálni, SMS-ezni egyébként baromi jó a készülékkel, mert ezek az alkalmazások is profitálnak a nagyobb képernyőből; az SMS az teljesen triviális módon, például a gépelésnél (nagyok a billentyűk, és minden sikeres lenyomást pici rezgés is követ), a telefonapp pedig sokkal jobban meg van csinálva, mint bármilyen mobiltelefonban.
A készülék természetesen és elsősorban webes böngészőgépként értelmezhető. A nagy képernyőt elég kevés androidos alkalmazás használja ki, ráadásul, be kell vallani, ezek az appok több területen lényeges technikai hátrányban vannak az iOS-es kínálathoz képest; böngészésben viszont a Tab az egyértelmű és vita nélküli mester. A dolog ott kezdődik, hogy kétszerannyi memóriával gazdálkodik a Tab operációs rendszere, mint az iPadé, ami böngészésnél annyit jelent, hogy az Apple-gép a tolerálhatónál picit több kockás felületet mutat az idő egész idegesítően nagy részében - ezzel tölti ki ugyanis a böngésző a weblapnak azt a felületét, amit elegendő memória hiányában el kellett mentenie a háttértárba, majd visszaolvasnia. A Tabnál ilyesmi egész egyszerűen ilyen nem fordul elő - nagy és komplex weblapok is teljes egészében keresztülscrollozhatók, azonnal.
A másik fontos technikai fölény a Flash megléte - Steve Jobs keresztes hadjárata a technológia ellen egyelőre szinte semmilyen eredményt nem hozott, a világ nem nagyon akar leszokni a Flashről. Igaza van Jobsnak? Igen. Rosszul van megírva a Flash? Igen. Lassú, instabil? Igen, igen. Viszont a böngészett tartalom túlságosan nagy része ezt használja, és a világ még nem látott ekkora méretű átállást, amekkora a Flash elhagyásából következne. Ennél kisebb mértékű switchek is fulladtak már totális kudarcba.
A Tab tehát tud flashelni, tudja tehát a világ összes videómegosztóját például (ebben az iPad bukik), az alapmegoldás azonban nem fog elkápráztatni: a beépített böngésző azonnal nekiesik a weblapon található összes Flash-elem futtatásának. Ebbe egy Index-szintű, 4-5 Flash-elemet felvonultató weblap belefullasztja a kis egy gigahertzes processzort, mammutként reagál a böngésző minden mozdulatra. A megoldás az alternatív böngészés - remek böngészők tölthetők le ingyen Androidra, például az új Opera, vagy a Dolphin HD, mindkettő van olyan intelligens, hogy nem indítja el a Flasheket a weboldalon, csak külön kérésre.
A kijelző szélessége egyébként éppen annyi pixelben, mint az iPadé, így a kisebb méret ellenére felbontást nem vesztünk, a weblapból széltében pont annyit látunk, mint ott. Érdekes viszont, bár logikus következmény, hogy sok weboldal meglátja, hogy Android-böngészővel van dolga, és a mobilverziót tölti be a gigantikus képernyőfelületre - eeket nyugodtan kapcsoljuk át a teljes, számítógépes verzióra (ha lehet).
Egyébként a Tabnak is lehet killer appja, az Angry Birds a nagy képernyőn kezd el játszható játékká válni igazán, pontosabban: nemcsak játszható, hanem abbahagyhatatlan, életmegrontó szörnyűséggé. Ezen a platformon ugye ingyenben megy a dolog, tehát a játék penetrációja nagyjából száz százalékos, minden Android-készüléken installálták már, amiket eddig láttam, és igen, generált már néhány telefonkészülék-vásárlást is; ez valószínűleg a tbálás géppel is így lesz, hiába az egyébként magasabb hardverár.
Játékfronton persze a Need for Speed is labdába rúg, hiszen ez az egyetlen eszköz, amin kormánykerék nélkül is kormányozhatunk: csak fogjuk jó erősen két kézbe a Tabot, és használjuk kormánykerékként, a beépített dőlésmérő szerkezet, amit egyébként a kép helyes elforgatására használ az operációs rendszer, a helyes irányba fogja vezérelni autónkat. (A játék grafikailag is teljesen rendben van egyébként, simán hozza a konzolélményt, nehéz évek jöhetnek a PSP-kre.)
A Uloops nevű zeneszerkesztő-virtuálisstúdió program is profitál a nagyobb képernyőből rendesen, ahogy az a képen látszik - az egyértelmű, hogy zenetéren az Android még jó darabig csak távolabbról követi az iOS-t, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lenne egy-két teljesen jó, használható megoldás.
A Tab elsőre egy eléggé nélkülözhetetlen készülékként épül be az ember életébe. Egyszerűen csodálatos, hogy anélkül vehetünk elő egy mobil, böngészésre alkalmas készüléket, hogy összeszoruljon a gyomrunk - Tabon böngészni egyáltalán nem frusztráló, semmilyen körülmények között sem. A mobiltelefonméretű mobiltelefonhoz képest pedig egyáltalán nem rontja a szemet - néhány évnyi mobilos böngészésem megszámlálható dioptriával rongálta meg mindeddig tökéletesen funkcionáló szemeimet; ennek most, a táblás világban vége szakadhat.
A Tab-tartósteszt folytatódik, jövő héten videózunk, fotózunk, SD-kártyázunk, USB-s kunsztokat próbálunk meg vele, és csekkolunk néhány magyar alkalmazást is.