Volt szerencsénk közelebbről is barátkozni egy eddig ismeretlen név mögé rejtőző távol-keleti vendéggel. A Honor 6 készülék járt nálunk, amiről korábban annyit tudtunk, hogy egy régi ismerős új mutációja, és hogy valami nagy gurítással igyekszik meglepni az európai piacot.
Na most ez itt nem egy thriller, hanem egy készülékismertető teszt, így már az elején lelőjük a csattanót: az Honor 6 teljesítményt tekintve egészen komolyra, árazását tekintve pedig meglehetősen barátira sikerült készülék. Szolgáltatóknál sem most, sem később nem szerepel majd a kínálatban, helyette csak weben keresztül, de legalább már ebben a percben is elérhető.
Az említett régi ismerős a Huawei, aki elméletileg titkolná a kapcsolatot, ennek ellenére lépten-nyomon az ő nyomaira bukkanunk a készüléken kívül és belül is. A sztori egyébként az, hogy az Honor a nagy tesóról egyre jobban és jobban leválva az európai piacra fókuszáló márkaként működik majd. A szolgáltatók kihagyása is csak az új márka sajátja, melynek üzenete, hogy az Honor a felhasználókkal közvetlen kapcsolatban kíván maradni.
A Huawei fura szó, de eddig nem tűnt fel, hogy valakinek problémát okozott volna a kiejtése tágabb környezetemben, viszont az Honor magyarosan (lásd kiejtés szerinti írásmód) kiolvasva azzal a hatossal a végén annyira alliterál, hogy itt aztán senki nem fogja ezt a készüléket "ánör sziksznek" mondani a mobil technológiai újdonság iránt lelkesedő angol szakos hallgatón kívül. Az a tippem, hogy nálunk a "honor hat" kiejtés fog elterjedni.
A külső. Na jó, ne ítéljünk elsőre. Az előlap tervezésekor elképzelhető, hogy épp szabadságon volt a design részleg, és végül egy már létező telefonkészülék tervezi kerültek elő. Ugyanis némileg emlékeztet valamelyik iPhone-ra, épp csak a home gomb hiányzik róla. De ezen véletlenül se akadjunk le, hiszen, mint tudjuk, mindenki az iPhone-t másolja, még az Apple is. Ezt leszámítva egyáltalán nem néz ki rosszul, az elöl-hátul feltűnően lapos készülék oldalán futó ezüstszínű műanyag sem próbálja elhitetni senkivel, hogy ő nem műanyag, hanem ezüst, sőt, a hátlapi logó, ha épp nem ujjlenyomatos, még talán elegánsnak is mondható. Szóval ezzel tényleg rendben is volnánk, az Honor 6 úgysem ezzel hódít.
Hanem az árával és a specifikációival. A 3-as Gorilla üveggel védett Full HD felbontású, 5"-os, IPS technológiájú kijelző alatt egy nyolcmagosnak nevezett, valójában egy magonként 1,3GHz-es és egy magonként 1,7GHz-es chipből álló, a teljesítményigényhez illeszkedően magonként lekapcsolható processzorpár (Kirin 920) teljesít szolgálatot, ami mellett egy Mali-T628 MP4 a grafikus felelős. Ezzel még nem kényszerítjük térdre az elit mezőnyt, de amikor kiderül, hogy mellé még 3GB-nyi RAM is jár, akkor jöhetnek az elismerő hümmögések.
Igenám, de akkor biztos hamar lemerül! Ezt a problémát izomból sikerült megoldani, a készülékhez egy 3100mAh-s akkumulátor jár. Igaz, a teszthez nem tettem fel az összes létező alkalmazást, amit használok, és nem is túráztattam agyon a processzort, sokkal inkább egy normál használat esete állt fenn, csodálatos élmény volt úgy kelni, hogy előző reggel vettem le a töltőről, és még 50%-fölötti akkumulátorral indíthattam a második napomat. Újabb majdnem 20 órával pedig ez a felejthetetlen látvány fogadott:
Szóval az energiával az Honor 6 elég jól sáfárkodik, de azért nekünk is enged némi beleszólást. Van egy gyári fogyasztási értesítő, ami a rendetlenkedő appokról riportolgat nekünk, van egy performance-nek nevezett mindent-bele-mód, illetve az ultra akksi mód, ami minden extrát lekapcsolva (csak telefonálás meg SMS marad) 24 óránkénti 10%-os merülést ígér. Most erre nem volt idő, de ha még egyszer a kezünkbe kerül egy Honor 6, ezt tuti leteszteljük - stopper helyett naptárral.
Az Honor 6 az első LTE Cat 6 kompatibilis készülékek egyike. Ez azt jelenti, hogy megfelelő hálózat esetén elméletileg 300Mbits-os adatforgalom lebonyolítására is képes volna. Hát nálunk még egyelőre nincs ilyen megfelelő hálózat, így marad a sima LTE.
A jelenleg Android 4.4.2-es operációs rendszer felett a Huawei-féle EmotionUI kezelőfelület tevékenykedik, ami látványra nem volt az igazi, de aztán végül mégiscsak valahogy kézre állt. Ami leginkább nem tetszett, hogy minden ikont le akart gömbölyíteni, pedig ez nem mindegyiküknek előnyös.
Aztán ehhez a kezelőfelülethez alkalmazás fiók sem jár, ami megint csak egy iPhone-betegség. Ez ugye azt jelenti, hogy nincs külön egy menüpont az alapképernyőn, amivel elérhető az összes alkalmazás, és aminek köszönhetően az alapképernyőt elég lenne csak a legszükségesebb appokkal és widgetekkel bebútorozni. Így most csak az alapképernyővel gazdálkodhatunk. A frissen telepített appok is egyből itt jelennek meg. Persze ez igazából csak finnyáskodás részünkről, mert hát az értesítési redőny mögött viszont tényleg vannak csodák, pl. ennyi kapcsoló elfér:
És ha valakinek nem szimpi az Honor 6 ruhája, akkor olyan sebességgel cserélheti le mondjuk a Google saját launcherére (vagy a Nokia Z-re), ahogy azt mi is tettük az ismerkedés vége felé. Na milyen, csini?
A 13MP-es kamera teszi a dolgát, de azért túl sokat ne várjunk. Ahogy a mobilos fotózásnál megszoktuk, ha van fény, akkor használható képeket csinál, ha nincs, akkor jön a képzaj. A főkamera 13MP-t tud, szelfizéshez 5MP áll rendelkezésre.
Amolyan ZTE Blade sztorihoz hasonlót látunk itt kibontakozni, miszerint a valóban alacsony ár és már szalonképes külső mellé egészen használható konstrukció társul. Egy jelentős különbséggel. Ez itt már nem alsó kategória egy-két figyelemre méltó részlettel a specifikációban, itt bizony csúcstámadásról van szó.
A hűségnyilatkozattól hűségnyilatkozatig gondolkodókat vagy akik presztízsből, vallásból vásárolnak a legfelső polcról, azokat továbbra sem fogja meghatni egy ilyen modell, de akinek az ár és a teljesítmény is szempont, az következő hónapokban egészen biztosan nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a készüléket, melynek magyarországi induló ára, most már végre eláruljuk, 105 ezer forint.
Ez pedig most, hogy az androidos csúcskészülékek induló árai is a 200 ezer forint felé kacsintgatnak, egészen üdítően hangzik (A szürkeimportos, erősen kérdéses garanciális háttérrel rendelkező "jóárasított" ajánlatoktól vonatkoztassunk el.)
Azért nem minden fenékig tündérmese, az Honor 6 ezen változata nem tartalmaz NFC chipet. Enélkül természetesen bőven lehet élni, de egy 2014. végi csúcstámadásra illett volna a fedélzetre. Úgy tudjuk, nálunk nem lesz elérhető, de létezik a készülékből NFC chipes és két SIM kártyás változat is. A poszt megjelenése idejéig nem kaptunk visszajelzést az Android OS frissítési terveiről, de azért az mernénk feltételezni, hogy egy Lollipop csak elérhető lesz hozzá a jövő év során.
Egyszer szívesen ellátogatnánk egy ilyen meetingre, amin pl. a Huawei megszülte, majd megszavazta, hogy most hogy 2014. második negyedévére, még ha csak átmenetileg is, de az okostelefon piac harmadik legnagyobb szereplőivé váltak a Samsung és az Apple mögött maguk mögé utasítva a Lenovot és az LG-t, szóval most hogy felépítettek egy komoly brandet, így akkor lecserélik egy másikra. Persze ha az Honor a belépőtől a felső kategóriáig mindenhol jelen lévő Huawei olyan kísérletező különutasa lesz, ami időnként előáll egy-egy ilyen diszkont árazású erőművel, akkor továbbra is szívesen látjuk a későbbi Honor készülékeket.
A további részleteket, valamint hogy hogyan lehet megvásárolni az Honor 6-et, megtaláljátok a magyarországi bevezetés kampányának oldalán, ahol a bolt előtti sátrazás helyett jelenleg egy nyereményjátékkal fűszerezett Guinnes-rekord várományos (tényleg!) virtuális sorbanállásba lehet beszállni.
