Két olyan hír is érkezett a héten, amik végre tolnak egy kicsit Android és a zenecsinálás közös szekerén. Az egyik legismertebb virtuális gitármotyó, az AmpliTube és a multi-touch kontrollerek úttörője, a Lemur is megérkezett Androidra.

Amúgy mi ebben ez érdekes?

Szívfájdalom, de ha zenei felhasználásról van szó, az iOS még mindig köröket ver az Androidra. A fejlesztők fő panasza, hogy az Android rendszer jelenlegi formájában elég korlátozott hozzáférést biztosít az rendszer audiovezérléséhez, ami egyébként nem is működik túlságosan hatékonyan. A felhasználó szem(fül)szögéből nézve ez úgy néz ki, hogy az audioművelet végrehajtása során a bemenő és kimenő jelek között nagy latency (késleltetés) keletkezik. Képzeljetek el egy gitárt, amin nem a húr megpengetésekor hallatszik a hang, hanem mondjuk fél másodperccel később. Ez egy sima hanglejátszásnál nem lenne gond, de a hangszeres játékot már lehetetlenné teszi. A nulla késleltetés nem valósítható meg, de egy mezei zenész számára a 10-20ms alá szorított érték már épp megfelelne. 

Na és persze az sem segít, hogy ezeket a problémákat nem csak néhány, hanem ezerféle hardver esetében kéne áthidalni.

Így volt ez annak idején a nagy ősi Mac-PC csatában is, a zenei alkalmazásokban csúnyán elhúztak az Apple termékek, a windowsos gépek meg csak kullogtak utánuk. Aztán sok minden történt, a két tábor elkezdett egyre jobban hasonlítani egymásra, a Mac gépeket lassan tíz éve már ugyanaz az Intel processzor hajtja, mint a PC-ket, illetve megjelentek az olyan ügyes megoldások, mint az ASIO protokoll, ami úgy biztosít alacsony késleltetést a PC-ken, hogy egyszerűen kikerüli a Windows audiofeldolgozásért felelős rétegeit. És persze a nyers CPU-teljesítmény is olyan szintre ért, hogy, ha nem is úgy, mint a Beatles az Abbey Roadon, meg egy kis túlzással ugyan, de már egy szál általános felhasználásra szánt teszkó gazdaságos windowsos laptoppal és egy fülessel is el lehet kezdeni zenét csinálni.

Ezt a kellemetlen lemaradást az Android esetében, úgy néz ki, hogy az Android birodalom saját kis mamutja, a Samsung kezdi el felszámolni. Nyáron jelentette be a dél-koreai vállalat, hogy létrehozza a Pro Audio SDK projektet, melynek célja, hogy minimálisra csökkentse az audio és MIDI műveletek késleltetését, és az audio alkalmazások közti kommunikációt is felgyorsítsa. A dolog hátulütője az, hogy ezt nyilván meg is tartja magának, ahogy ezt pár sorral lentebb látjuk is majd.

De azért kezdetnek nem rossz. A folytatást pedig remélhetőleg a Google-től érkezik, aki az Android 5.0 audio kezelésével kapcsolatban ígért forradalmi változásokat. Ha forradalom nem is lesz, állítólag alacsony latency a bemeneten és USB-s audio eszközök támogatása igen. Nagyon várjuk! 

Amplitube for Android

Szóval az IK Multimedia bemutatta az AmpliTube androidos verzióját, aminek segítségével egy komplett virtuális effekt- és gitárerősítőszimulátor-parkot varázsolhatunk a mobilunkba. Feltéve, ha az egy Samsung Galaxy Note 4 vagy Note Edge, hiszen ezek képesek biztosítani a Samsung fent említett megoldásának köszönhetően az alacsony latency értéket. Később további készülékek is bekapcsolódhatnak majd a játékba, egyelőre a Galaxy S5-ról és a Note 3-ról tudni mint biztos befutók. Az alkalmazás két fizetős (9 és 18 euró) és egy ingyenes verzióban érhető el.

Hogy a gitárt (vagy basszusgitárt, mikrofont illetve bármit 6,5-es jackdugóval) be tudjunk dugni a telefonba, szükség van egy az iRig HD-A interface-re is, ami az analóg-digitális konverziót végzi 24 biten és 48kHz-en. Ez 80 eurót kóstál, de legalább PC-hez is lehet csatlakoztatni, így aki most indítaná a mobiltelefonos-gitáros karrierjét, és egy nagyon belépő szintű audio interface-re is pályázott, az most két legyet üthet egy csapásra.

És akkor együtt pedig így működnek:

Az androidos AmpliTube szuperül néz ki, kiváló lehet, ha valaki ultra mobil körülmények közt akar gyakorolni, de azért maradhatunk annyiban, hogy színpadra rendes gitár cuccot vigyünk ha lehet.

Lemur for Android

Az érintésvezérlésre fókuszáló MIDI-kontrollert fejlesztő Jazzmutant Lemur nagy királyságnak számított a 00-ás években, sok technológiai érdeklődésű zenészember (Nine Inch Nails, Daft Punk, Orbital, Björk, stb.) mellett sok színpadot megjárt futurisztikus ábrázatával. Aztán jött az iPad, ami mellett teljesen értelmetlenné vált az egy darab érintőképernyőből álló célhardver fejlesztése, de szerencsére a Lemur nem húzta le a rolót, azóta iOS alkalmazás formájában él tovább. És most már Android alkalmazás formájában is. Jelenleg 6795 forintért vihető. El tudnánk viselni egy bevezető akciót.

A Lemur önmagában nem egy hangszer, hanem egy úgynevezett kontroller, aminek segítségével audio események vezérelhetők, pl. effektek paraméterei variálhatók vagy virtuális hangszerek szólaltathatóak meg ebben az esetben egy számítógépen futtatott digitális audió munkaállomás (DAW) vagy másnéven stúdió programon belül. A mobil eszközön futó Lemur Wi-Fi-n vagy USB-n keresztül csatlakozik a számítógépen lévő kezelő szoftveréhez, amin keresztül társíthatjuk a Lemur által leadott MIDI-üzeneteket a DAW-n belüli audio eseményekhez. A Lemur a hagyományos, tehát valódi gombokkal, potméterekkel, stb. rendelkező kontrollerekkel ellentétben teljes mértékben személyre szabható, oda rajzolhatunk magunknak vezérlőelemeket, ahova jól esik. Ennek a rugalmasságnak köszönhetően a Lemur jóval több, mint egy sima kontroller, rajtunk áll, hogy pár paraméter vezérléséhez, élő fellépéshez vagy DJ-zéshez programozzuk.  

Az Android balesetes audiokezelése sajnos itt is belerondít a képbe, a fejlesztők azt mondják, hogy a Nexus 7 az egyetlen hivatalosan támogatott eszköz. Tesztelték sikeresen más 4.2-es vagy afeletti rendszer futtató Androidon, és a támogatott eszközök listája gyorsan fog bővülni, de egyelőre egyedül ezen garantálják, hogy hibátlanul működni fog az alkalmazás. Oké, kis lépésekben, de legalább haladunk.

A Lemur akcióban (még iPaden):

 Pár érdekes néznivaló (még szintén iOS-es) Lemur programozásáról:

Köszi, midiblog!